Belga csoki

Betoppant újra Cupp Mester. Tíz év ismeretség. Eltűnések, előkerülések ritmusa.  Időnként idesodorja hozzám őt az őszi szél.

Nincs bennem semmi, talán némi öröm, ami vélhetően valamilyen jóvátételérzésből fakadhat, hogy mát még is, hogy még se vagyok feledhető. Maradt belőlem némi léleknyomat, valahol, valamiért, valakiben.  S ez jó. Most jó.

A tudatos, logikus elmém, pontosan tudja, hogy értelmetlen bármilyen remény, bármilyen érzelmi gabalygás. Nem is merül fel. Nincsenek elvárások.

A gyötrelmek melyeket átéltem a vele való kapcsolati létezésem során, átlényegültek. Nem maradt belőlük semmi.

Valamikor egy professzor azt írta nekem egy levelezésünkben, „ hogy ahol a hazugság nem feszítene hálót” . Hát valahogy így.

A múlt hazugságai, ha kegyeseknek szánódtak, ha nem , ha a védelmemet akarták szolgálni, ha nem, hordozták a kételyt mely mételyként telepedett az igaznak hazudott valóságra.

Furcsa.

A valódi jelenlétben, megkopnak a múlt sztorijai.

A családom csodálkozik, annak ellenére nem, hogy nem szólnak bele a dolgaimba. Kérdezik: -Tudod, hogy miért állsz szóba még vele? A válaszom – Nem! Nem, tudom.

Kapcsolódás van, valami különös gyengéd-meghitt kapcsolódás, ami pillanatnyi, itt és most. Nem kell túl illúziónálni, nincs is rá szükség. Megélődött, ennyi és nem is több.

Eszembe jut a krumplis tészta keringő szövege:

Kinek is kell,
Egy tüskés-bolondos figura,
Ki a szívét letagadja,
S nincs bájos mosolya ?

https://www.youtube.com/watch?v=ycrVBTAMjg4

Mind a ketten ilyen különös figurák vagyunk.

Mi emberek hajlamosak vagyunk mások párkapcsolatait, érthetetlennek minősíteni. Különös ragasztók léteznek egy-egy kapcsolatban. Az adott két ember érti csak, vagy inkább éli azt, ami akkor és ott átélődik.

Valami távoli fizikai léten túli kapcsolódás ez.

Egyszer azt mondta, hogy- ha vagy úgy is jó, ha nem vagy úgy is jó. Nem értettem. Most értem.  Sőt élem.  Mert ha van úgy is jó, ha nincs úgy is jó. Szabad vagyok. Nincs érzelmi megkötözöttség.

Különös, nehezen átadható érzés, amit ez a kapcsolódás hordoz.

Egy „bugyuta kis dalban” van egy találó szöveg rész: Sose voltál, mindig vagy! Valahogy így.

https://www.youtube.com/watch?v=kW33xyTm-LU

Tudom, hogy lehet pár év múlva, vagy soha többet nem találkozunk fizikai síkon. Létezésünk egy darabkájának a nyoma ott marad, beléívódva a másik létezésének egy darabkájába.

Léleknyomatok vagyunk. Érték. Bármi történt is. Érték.

Gyál.2018.11.18.