Csönd van, de még nem az éjszaka csendje, este tizenegy van. Baktatok az aluljárón keresztül, a kabátom hátulján lévő két kis madzagon logó gomb, mint valami csengettyű verdesi a térdem, hallom a lépteim zaját. Zakatol az agy, rendül a szív.

Csillagok között….A kritikák szerint az év legszemetebb filmje, mert nem hagy nyugodni. Hát nem, engem sem. Túl sok gomb nyomódott meg bennem, túl sok érzést kavart fel, túl sok gondolat pörög a fejemben.

Elgondolkodtató a filmben Murphy törvényének az átirata: „ami elromolhat, az el is romlik”. Ami a filmben úgy szól, hogy aminek meg kell történnie, az meg is történik. S, igen! Aminek meg kell történnie az meg is történik.

Kavarja az anyai érzéseim, a felelősségem, a mit hagyok hátra érzéseit, a mit tehetek a földért, mit tehetek másokért. A szeretet téren és időn túliságának a megérzését, a vele járó felkavarodások, megélését. A tükröt arról, hogy még az érzelmi elköteleződés nélküli, célorientált emberek is beleketyosódnak a magányba, mert az ember alapvetően társas lény, így valójában kár megtagadni valódi természetét.

Gondolatfolyamok…feldolgozandók, emésztem még egy ideig.

2014.12.16. Kedd.