Nagyon régen nem írt nekem verset senki. Valaha a múltba révült emlékeimben felsejlik az Exem verse. Rég volt, más volt.
Ma valaki több verset is írt hozzám. Hmm…Nos, hát ihletek, holott engem szoktak… Felfordult világ, eh…
Rögvest vicces rímekben fémjeleztem fétisem: Az asszony Múzsa, kinek nincsen rúzsa…
Ez a világ tőled kerek,
hiszen beleszerettelek,
s kör-köribéd, mint egy gyerek,
csillagokat hempergetek.
hj----
Szem fénye sötét éjszakában,
szív hangja csönd udvarában,
mosoly a kín kapujában.
Ezt jelented nekem.
Vízcseppek cserepes ajkakon,
hűs kéz gyöngyöző homlokon,
Nap fénye fagyos csúcsokon.
Ezt jelented nekem. ..hj
A TE NAPOD
Ha majd elindulsz hazafelé,
Válaszd a leghosszabb utat,
Mely csupa kaland és engem kutat.
Nem kell magad védened,
Ha gondolatod tiszta és egyetlen,
Izgalom fűti testedet és lelkedet.
Válaszd a leghosszabb utat!
Legyen sok-sok gondolatod,
Állj meg a fák előtt, pihenj a lombok között,
Szívj magadba minden illatod,
Bőröm illata is benne kavarog.
Rándul az izmod, zsibbad ölelő karod,
Könnyezik homlokod és szárad a torkod.
Utad végét látod már,
Én a válladon pihenek,
És hogy célba értél,
Magadnak köszönd meg.
Mert pici ujjad összeért,
És az angyalod elkísért.
hj
2014.12.10.
