Hideg van, felveszem a fűtést. Tegnap még tele tervekkel készültem a mára. A tervek inkább ólomként nehezednek most rám, megvalósíthatóságukhoz nincs erőm. 

Ki vagyok merülve, pedig eleget aludtam, sőt talán még kicsit sokat is. Nézem az arcom a tükörben. mi van veled- kérdezem magamtól. Mi van veled?

Kimerült vagyok, végletesen kimerült...

Elvagyok fáradva, nagyon elvagyok fáradva...

Nyugalomra vágyom. 

Tegnap megkérdezte a kolléganőm, (igen dolgoztunk szombaton, ez most egy ilyen időszak)- mi van veled? Úgy nézel ki mint aki nem aludt az éjszaka.

Pedig aludtam tegnap is. Mi lehet velem, mi lehet? Van valami bajom? Tipródom. Másfél hónapja végeztettem egy rutin labort, azt mondták olyan jó, hogy mutogatni kellene. Így hát, vélhetően, nem vagyok beteg. Akkor mi a szösz lehet? Állandóan fáradt vagyok, enervált, nincs kedvem semmihez. Ebben a hónapban azt is megtettem (amit jó szívvel nem tehettem volna meg, mert annyi határidőm van), hogy két napot szabin voltam, hogy pihenjek, hogy majd jobb lesz. De, nem lett jobb, sőt!

S valahogy ahogy mélázok magamban, bevillan, hogy itt valami lelki defekt van. S dadam, azt hiszem megfejtettem. A sustorgós tavaszba, hogy nem vettem ezt rögtön észre, amikor jelentkeztek a tünetek? Ha tegnap nem mondja a Klári,hogy milyen vacakul nézek ki, vélhetően tovább gyötröm magam, hogy majd ha pihenek jobban leszek, majd, majd...s kábítom magam ezzel.

Depressziós vagyok. Kiguglizom a tünetegyüttest, tízből nyolc talál.Remek! :)

Legalább az önfélrevezetésnek ezzel vége, ha más nem is.

De mintha, valahogy magától a felismeréstől leesne, hogy van megoldás.

S inkább valami megkönnyebbült nyugalommal teli öröm lesz úrrá rajtam. Tök jó, hogy csak ez a bajom. 

Régebben "sikítoztam" volna, hogy -segítség depressziós vagyok! :) Most inkább örülök, hogy "csak" depressziós vagyok.Milyen érdekes lehetőség ez, tudatmódosító szerek nélkül megélni? Se, alkohol, se nyugtató, se hangulatjavító, se semmi.

Nyugtázom magamban - ez van babám! S valahogy megszűnik bennem az ellenállás. Ha ez van, hát ez van, menjünk bele az érzésbe. Amikor ezt a - menjünk bele az érzésbe- gyakorlatot végzem, szinte mindig egy a vége, rájövök, hogy magában  az érzésben nincs semmi félelmetes, hogy egy energia ez is mint ahogy minden más is.Egy energia...s ahogy megélődik, jönnek fel képek bennem, volt már ilyen máskor is, amikor teljes életfájásom volt, látom magam ahogy szenvedek. De most nem fáj, nem fáj semmi, csak nincs energia, nagyon nincs. S ahogy benne vagyok az érzetben, s hagyom, hogy megélődjön a testemben...szépen elnyugszik.

Mi történt velem már megint? Semmi csak, az ami szokott.Nem figyeltem magamra, mert még mindig utálom ezt az örökös önfigyelést, még mindig nem szeretem magam annyira, hogy belássam ez a legfontosabb, mert még mindig hozzátapasztom azt az ostoba címkét, hogy aki magával foglalkozik az egy önző ember. De valóban az? Fejben tudom, hogy nem, sőt tapasztalatból is, hogy ha én jól vagyok akkor tudnak menni a dolgok, akkor tudok jól dolgozni, jó szülő, jó barát, jó segítő lenni. Akkor miért esek újra és újra bele ebbe a csapdába?

Ezek az önsorsrontó, iszonyú mélységekben kódolt hiedelmek, mintázatok vezérelnek, melyekkel önmagam ellen megyek még mindig. Minek? Kinek? Mit akarok még ezzel bizonyítani? Miért? Jó kérdések ezek az analizáláshoz. De előre a  -hogyan- visz most.

Mit tehetek most magamért? Lássuk csak.

Tehát akkor foglaljam csak össze, hogy mi a kiinduló állapot itt és most.

Nem figyeltem magamra. Fáradt, enervált étvágytalan és motiválatlan voltam,nem mozogtam, bezárkóztam,ezek a tünetek. Folyamatos anyagi nehézségeket kellett megoldanom. Az egyik ügyfelemnél, állandó a feszültség és az érzelmi bántalmazás felém, ezek lehetnek a kiváltó okok.

Marékszámra szedem a vitamint, 8-10 órákat alszom, s ennek ellenére kimerültnek érzem magam, ezek a figyelemfelkeltő gyanús jelek. Szóval most ez van.

Lehetőségek, teendők most?

Van itthon ginkgo, azt olvastam egy jó természetes szer a depresszióra.Most akkor pár napig emelem az adagom belőle. Tudatosan odafigyelek, hogy egyek akkor is ha nem vagyok éhes. s bármennyire is hideg van elmegyek sétálni.

S nem tudom miért, de este ahogy nézem a különböző fórumokat, hirtelen mindenki a depresszióról ír. Hmm...

"Felimerödőtt, megélődőtt, elcsillapodódótt..."

Tudom, hogy még nincs vége, de már úton van a "fény". :)

2014.11.23.