Ülünk a kocsiban, a Fiam kérdezi, hogy vagy?- Jobban vagyok, de még nem az igazi, még nem 100-as a lelkem,még nem gyógyult meg teljesen. Bár azt sem tudom mitől betegedett meg.

Mire Ő, - már a kérdés is értelmetlen, hogy mitől? Tíz átcseszéstől, húsz megaláztatástól, hat év egyedülléttől, s ami történt amibe még a tested is megbetegedett.

Hmm…elmerengek ezen…

-Képzeld, láttam ma egy csodás naplementét, rászoktam, ott a hegyek közt, hogy bámulom, s egyszer csak ott termett egy csodás lila felhő, ámulatos volt. Mondja.

- Ez, az élet, az ilyen boldog pillanatok megélése, valójában ennyi.

- Ennyi?

- Ennyi, de legalább őszinte vagyok hozzád.

- Ja, és az esküvő, maga a borzalom, a családi élet meg szörnyű, de egy felhő az a boldogság… karikiroz ki és nevet. Nevetünk.

2014.12.04. Csütörtök