Improvizációs nap, idővihar. Programváltozás, pörgés, hirtelen túl sok, de oldom, bírom.
Ma az ÁFA lett volna műsoron, de érkezett közönség, így hát a TAO-t játszottuk ma.
Szereplők: Főnök Zeusz, Kis Zeusz, Vendég Zeusz, Kolleginám, s szerény személyem.
Színek: Kis Zeusz irodája, én szerény kis irodám.
Vendég Zeusz érkezik, Kis Zeusz irodájába ülünk le. Közben Főnők Zeusz oszt, kérdez, ugáztat, tőle szokatlan módon. Kérdezem, ezt most akarja megbeszélni a Vendég előtt? Mondja, persze. Nos, nem igen értem, de hát legyen. Beszól nekem, már-már majdnem kiakadok, mire ráeszmélek, hogy egy játszma kellős közepén vagyok és csak egy eszköz a személyem a játékban. Röpködnek a milliók, árrések, eurók, nagy szavak, nagy bizniszek. No, persze csak Vendég Zeusz okán, aki kicsit nekem a lecsúszott dzsentri, aki most kódis itt nálunk, kérni jött. Produkció folyik, itt kérem, produkció.
Azt hiszem régi sérelmeken vettek ma revánsot. Talán a múlt sebei, a másik a most kódis budai fiú, jó iskola, rózsadomb, rojt-bojt-figyegő, s a másik aki akkor talán a kevésbé sikeres, most ád. Ilyen ez. S alázás van, minden szinten, de most itt ezen a színen ez neki megbocsátható. Kis Zeusz is csak lapít, ki tudja belül mit él? De, a tények makacs dolgok, és más Zeusz aligha szponzorálná ily magas szinten azt az életformát, ami él, így hát tűr. Szenvtelen.
Vendég Zeusz, csendben hallgat. Lesz mit mesélni otthon, Anyának. Láttad volna, hogy a Főnök Zeusz, hogy ugráltatja az embereit? Anyám! Sokra vitte, ki gondolta volna akkor?
Színt váltunk, az én kis irodámban. Főnők Zeusz kér, hogy kérjem ki Vendég Zeusz véleményét egy számunkra fontos szakmai kérdésben. S, most vendég Zeusz, játszik Zeusz velem. S, hivalkodik, hogy 28 év a hivatalban, (igen, igen, abban a hivatalban) azért, meg blabla…s kötekedik és akadékoskodik, visszavágok. Nem talál rajtam fogást. Érdemi tanácsa nincs. Hebegés-habogás van. Ez, nem az ő napja lehet.
Persze, Főnők Zeusz, bátorsága csak addig szól, míg nyíltan nem kell konfrontálódnia, ad mert ez is az erőfitogtatás eszköze. De, azt hogy mennyit és miért csak annyit, annak a közlését már rám bízza, egy nőre. Vicces ez.
Elcsendesülnek a dolgok. A csata véget ért. A férfinak kell, hogy fitogtasson, megméretődjön, hogy uraljon, hogy győzzön. Látom és értem. Nincs tér erre, nincs tér. Pedig kell. Kellene a Férfinek a harc. Hol élődik meg így az erő? Csak az ilyen kis piti játszmákban tud. S valahol ez gyenge…
2014.12.16. Kedd.
